„A bölcs akarat nélkül cselekszik. Szavak nélkül tanít. Minden dolog hatását fölveszi magába. Létrehoz, de nem birtokol. Teremt, de kiengedi kezéből, amit teremtett. Művét beteljesíti, de nincs belőle haszna. Így hát semmije sincs, ezért nem is veszíthet semmit sem.”

Day 2: Az első dal, amit hallottál a kedvenc előadódtól

Green day - American idiot

„Can you hear the sound of histeria?”

Green day fej-fej mellett állt Avrillel merthogy ők a legmeghatározóbb első zenei élményeim, de aztán úgy döntöttem hogy ha azt veszem figyelembe, hogy melyikőjük az, akit még ma is tisztelek, akkor inkább a green dayre adom a voksom.

Olyan, mintha tegnap lett volna mindaz, ami ehhez a korszakomhoz fűződik. Nem is volt annyira régen, mégis mennyi minden megváltozott azóta.

Halványan dereng csak, hogy épp sétáltam keresztül a szobán, a tv-ben pedig az american idiot ment. Megálltam, és csak néztem. Az első gondolatom az volt, azt hiszem, hogy kik ezek a bolondok? Aztán arra gondoltam, hogy egész jó ez a szám. A szám végére meg már szinte halálosan „szerelmes” voltam Billie Joe-ba. :D Azután szépen mániákussá váltam. :D Elkéstem a suliból, hogy felvehessem videóra a Boulevard of broken dreamst. Aputól ajándékba kaptam az american idiot kazettát azután madarat lehetett velem fogatni. Főleg, hogy azelőtt sose kaptam semmilyen zenei árucikket. :D Miközben hallgattam a számokat (és olvastam a szöveget, amit CSATOLTAK A KAZETTÁHOZ, HÁT NEM KIRÁLY?? :D), álmomban már rég együtt éltem Billie Joe-val és nagyon szerelmesek voltunk egymásba. xD  Az MTV-n felvettem, hogy hogy készítették az american idiot videoklippjét, meg asszem a holiday-t is leadták, de erre már nem emlékszem.

Viszont arra igen, hogy Eszterrel folyton videókat vettünk fel kazettára és átmentem hozzá, hogy megnézzük. 

Régi szép idők.. :)

Facebookon rátaláltam a legértelmesebb alkalmazásra: 30 napos dalkihívás

Mintha csak nekem találták volna ki. Úgy döntöttem, ezt itt is vezetni fogom, mert minden dalhoz szeretnék valamit hozzáfűzni. De ezek személyes dolgok, rajtam kívül nyilván nem érdekel mást. Nekem viszont remek időtöltés. 

Day 1: Kedvenc dalod
Coldplay - The scientist

„Do not speak as loud as my heart” 

 Ezt a dalt először egy filmben hallottam, aminek az volt a címe, hogy Wicker Park. Nem volt kedvem megnézni, mert azt hittem, hogy megint csak egy uncsi romantikus film. Tényleg egy romantikus film volt. Szétsírtam rajta az agyam. Már nem emlékszem a történetre, de nagyon megragadott. Főleg a szereplők. A romantikus filmekben leginkább a színészek játékát szeretem nézni. Ez a Coldplay dal a végén csendült fel és tökéletesen beleillett a film hangulatába. A Coldplay-jel is így voltam..  Sokáig nem is érdeket, aztán egyszer meghallgattam egy számukat és azóta imádom őket. Ez a videó a film utolsó jelenetét örökíti meg. 

Azon kívül a szövege is jó a számnak, ami külön dicsértet érdemel. 

Come up to meet you 
Tell you I’m sorry
You don’t know how lovely you are
I had to find you
Tell you I need you
Tell you I set you apart

Tell me your secrets
And ask me your questions
Oh let’s go back to the start
Running in circles; coming up tails
Heads on a silence apart 

Nobody said it was easy
It’s such a shame for us to part
Nobody said it was easy
No one ever said it would be this hard
Oh take me back to the start

I was just guessing at numbers and figures
Pulling your puzzles apart
Questions of science; science and progress
Do not speak as loud as my heart

Tell me you love me
Come back and haunt me
Oh and I rush to the start
Running in circles, chasing our tails
Coming back as we are

Nobody said it was easy
Oh it’s such a shame for us to part
Nobody said it was easy
No one ever said it would be so hard
I’m going back to the start

Oh ooh ooh ooh ooh ooh
X4

CUKIIIIIII *.*